Mindig ez van, ha egy család titkot őriz... és ha végül ez a titok tartja meg őket.
Mindig ez van, ha egy család örökkön-örökké boldogan él... amíg ez az örökkön-örökké össze nem kuszálódik.
Mindig ez van, ha a gyerekek megváltoznak... azután pedig a világot változtatják meg.
Ő itt Claude. Ötéves, öt fiútestvér közül a legkisebb, és szereti a mogyoróvajas szendvicset. Lányruhát is szeret hordani, meg arról álmodozni, hogy ő egy hercegnő.
Ha majd felnő, mondja Claude, lány szeretne lenni.
Rosie és Penn azt szeretné, ha Claude-ból az lenne, aki lenni akar. Csak abban nem biztosak, hogy ezt készek megosztani a világgal. Egykettőre az egész család Claude titkát őrizgeti. Míg az egy napon ki nem robban.
A Mindig ez van a revelációkról, az átalakulásokról, a tündérmesékről és a családról szóló regény. És arról, hogy mitől van az, hogy mindig ez van: a változás mindig keserves és csodaszerű és ismét csak keserves, a gyermeknevelés mindig ugrás az ismeretlenbe, drukkolva és szívünket-lelkünket beleadva. A gyerekek felnőnek, de nem mindig a terv szerint. Azok a családok pedig, amelyeknek titkaik vannak, nem őrizgethetik azokat örökké.
Történeteinket és titkainkat elárulni keserves dolog. És néha veszélyes is. Mégis ezt kell tennünk, mert az élet így lesz jobb mindenki számára.
